Deprimált
Petróleum ízű földre,
ónedényből dől rám a tél,
mint szép ruha torzszülöttre,
minden barna, olaj-facér.
Lepkék laknak ölem alatt,
kövér, ónixüveg pillék,
rajzanak, ha halál szag van,
szemre szállnak, koszos szikék.
Hiába hull papírfecni
arkangyalos üdvözlettel,
blöff, akár a mannát enni,
sós csendélet ondósejttel.
Isten altat napról napra,
kivon, szoroz, és megfelez,
magzataként üt méhcsapra,
gyököt von és újra teremt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-12-01 23:20:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-02 00:55:32
