(söll. dorf 90.)

A reggelek, az esték, amik nagyon hidegek.
A szemközti hegy felett az álmos istenek
itt a legéberebbeket is csendre intik.
Csak én vagyok az aki senkinek sem integet.
Még magán hordja nyűtt ruháját néhány ideges emlék.
Erdőben korhadó fenyők, hervadó virágok féltenek.
Ha hívnátok se mennék. És akkor sem sietnék.
Itt lesz tél, itt lesz nyár. Igen. Kőkútból víz csepeg.
Boldog, fogatlan öregember, vagy önfeledt gyermek lennék.
De nem adnám meg a címemet. Ne kapjak leveleket.
Régmúlt telekben, nyarakban újra. Egy maszatos arcú vendég.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-15 01:17:33
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-15 01:17:33