VÉGÜL

A döntés már megszületett Veled:
leszek, vagyok. Nyifogva… maradok.
Nyöszörög mellettem a gyermeked:
világra mellém, frusztráló dolog.
Megkapok tőled mindent, mit várok,
mindent, minek a célja épp te vagy.
A többit hadd szerezzem meg mástól.
Ezek a dolgok itt: ezeket add.
És nem fáj másnap tükörbe nézni,
vagy hazudni, önringatni. Hallgass!
Ha ordítasz is, én tompítva érzem,
Te lüktetsz, én hagyom, hogy így elaltass.

Gyermekkoromban doboz meg formák,
erővel kényszeríteném bele,
körbe, levágom a kocka orrát,
kezd úgy kinézni, ahogy kellene.
Attól félek, egyszer beleillek,
mert annyira jó, jó helyen lenni,
biztonságban, no meg elismertnek,
Én hajlamos vagyok belemenni.

Szabálytalan, kemény, erős az Én,
törtetek már szabálytalanabbá.
De alattad a kemény belefér,
alattad olvadok szét, formátlanná.
Mindig ki fogok folyni mellőled,
összeállok titokban magammá.
Nem tudom hova. Hozzád? Előled?
Bár válna tudatom akarattá.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-23 21:00:11
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-23 21:00:11