Gyönyörű mulandóságok

Aki nem tud titkot tartani,
nem tud szeretni sem,
napjai titkok önmagának,
akár az életem,

minden nap rejtély előttem is,
ezzel együtt igaz,
mint a májusi hóeséssel
fehérré vált tavasz

gyönyörű mulandóságai
ellepik a lelkem,
hogy szinte azonnal kitárják,
mit is irigyeltem,

gyerekkoromban más játékát
kívántam ennyire,
napról napra megbetegedtem,
hiányérzet hite

vallássá változott el bennem,
miért is van ez így,
gyógyíthatatlan nincstelenség
anélkül, hogy irígy

lehettem volna, mint a fösvény,
ki senkinek sem ad,
magának szánja a szerelmet,
és egyedül marad.

2014. október 16.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-22 04:24:18
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-22 04:24:18