Előttem, mint....







Fényképedet nézegetem.
Mint megsárgult falevelek,
előttem sorban hevernek,
sok - sok szép emlékekkel.
Megkopottan, némán,
tekintenek vissza rám.
Könnyeim lassan hullanak.
Ajkam ívén leragadnak.
Ízét, hagyom a számon erjedni,
hogy minél többet tudjak rád emlékezni.
Képeid egyre homályosabbak lesznek,
hiába törlöm le könnyeimet.
Nyitott ablakomon át a szél,
mindent magához ragadt, ami szép.
S mint hulló elsárgult falevelek,
aláhullnak az udvaron, szerteszét.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-20 15:35:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-20 15:35:42