Mosolygós lány



Lehet, nekem csak játék volt.....
neked meg igaz szerelemből....
akaratunknak, mégsem szabott
szabályokat, a végtelennek tűnő idő.

Az egyedüli lét, és a kényszer,
kívánságunknak tett eleget.
Éltünk egy szebbik énben,
kihasználva egymás érzelmét.

Azóta eltelt már sok idő,
mint fuldokló, a mély vízből,
előtűnik arcod őszintesége,
mosolyod igaz szépségével.

Emlékeim legszebb sorai közt jársz,
vastag betűkkel szívembe írtad magad,
megvénült koromrar uralkodik rajtam a vágy,
Rád gondolok boldogan, szépen mosolygos lány.

Nevedet kimondani sem merem.
még most is nagyon szeretlek.
Visszavágyom azokra az éjszakákra,
nappalokra, hogy nekem adtad ártatlanságodat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-20 10:06:36
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-20 10:06:36