M. Júlia nyugdíjas énektanárnő kérésére tolmácsolom

Fogaink között dudva nő,
nyáladzunk,
és Nők Lapját  olvasnak  
az ágyszomszédaink,
jobb napokon
Adyt idézzük válaszul,
vénát mutatunk, és elképzeljük,  
milyen is volt, mikor vártunk valamit,
felszabadít lassan minket a halál,
de addig jelezzük, hogy
a seggünk szentély,
pelenkával körbeóvnak
és leborulnak előttünk
minden hajnalon,
és a kötelező
beöntés után
is, egy jobb napon.


Lányunk!
A szívünk elszorul, ha látjuk rajtad,  
nem pont erre vágytál,
vársz egy főorvost konokul,
és szemeidben opálos a sárga ágytál,
nekünk rég nincs nevünk,
vén trotty  vagyunk az összes kórteremből,
de annyit, ha kérhetünk
ha áldozol a nagylitánián,
a Cohen-dalt, a kurva Halleluját
halkabban vagy tisztán énekeld.


(a tapéta alatt meggyűrődik a csend,
kettétört pipacs a határ, anya vasal,
távolról bámul, odalát, ahová senki sem,
a kiságy mellett fák, házak szenesednek,
gombostűfejnyi szemmel fókuszba
hoz egy kulcslyukon át,  
az arca,
felszisszen, elhallgatok)








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-20 09:58:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-20 15:22:40