inkoherens

valóság, vagy illúzió, nem is tudom már hogyan
nevezzük ezt ma, agyonfilozofált az egész,
pillanataink elillantak,
körbekerültük sokszor, megvizsgáltuk
alaposan óvatosan megforgattuk - hatástalanítottuk
őket - , látod, romlandó  körülöttünk minden ,
mire elővesszük nagy gonddal őrzött
ezüst evőeszközeinket, csak a penész
marad , aztán
mély levegőt veszünk felette
elmosogatunk utána, végül a penész
sem marad, csak a
révület nyomai az arcunkon,
azt se látja senki, pedig néznek elegen
hülyének, bohócnak ,
hazudik a fény nekik , a tükröknek, hazudik
neked is , de te látsz a sötétben
odabent és hallgatsz, a bolondok helyett is,
pedig ordítanál napestig teli torokból,
akár az újszülöttek, hogy belecsuklanának a
farkasok, de téged senki karba
se venne,körbeülnének, hogy melegedjenek
lángodnál, talán
tényleg bolond vagy, honnan is tudhatnád,
végül is összefüggéstelen vagy a világgal
nézőpont kérdése a látvány, jobb  ha innen
nézed, s nem firtatod az okokat, csak élsz,
ahogyan  tudsz tovább.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-25 14:40:02
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-25 14:40:02