bánfik ferencek

nagyon félek
senki nem jön el az ünnepemre
amit magamnak rendeztem
amit csak én értek
ami csak engem hat meg
ami csak az én emlékem
ami úgy repült szét
mit galambok ha közéjük futva mész

kivéthetem volna de hagytam becsapódni
túl sokszor védekeztem már mit értem el vele
lehet sokat lehet keveset elbírálás alatt
most mégis pánikrohamom van
félek tőled hogy nem értesz meg nem védesz meg
ha majd elfelejtek védekezni
azok a félkezű sánták vernek majd meg
milliárdokat költöttem a jövőmre
mégis egy forint hiányzott volna csak hogy túléljem

élt itt egyszer egy Bánfi Ferenc él még ma is
aki csak én vagyok akit más nem láthat
halottak napján krizantémok között
emlékezik gyertyafényes elmenőkre
azokra a bánfikra ferencekre
akik elindultak elképzeléseik felé
jutottak amíg jutottak csontjukat tartják elém
én pedig a hálátlan puszta
nem bírtalak bennetek megvédeni
azoktól amiktől magam sem bírtam menekülni






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-22 18:57:21
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-22 18:57:21