Vadevezés

Sürögtem saját tengelyem körül,
adtam szerenádot amorf kis lényemnek,
lenyúztam bőrét az ultipartinak, szeplős volt
a hús alatta.

Kiköthetnek bárhová,
piramisom úgyis felőrli kóros elváltozásom jegyeit;
a jubileumát ünneplő bábot
gaztettek sörétes puskái aligha izgatják. -

Ó, sors, én nem így akartam,
hogy lusta kopóim beérjenek…
Elvakult állásfoglalás, te gyúlékony anyag,
tüzedben a bukdácsoló tollak nem hamvadnak el.

Kis nyilak, pozdorjává zúzott kikötők,
hallom állandó nyögésetek,
de hamarosan jő már unikornisa
a gyámolítónak.

Kibogozza rossz szokásaim elvetélt szálait, nevetőráncaim
megsokszorozza, sikerélményeim helyárát felemeli
és megöli a dagadt piócát,
mi észrevétlenül a bokámra tapadt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-20 13:14:30
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-20 13:14:30