Miközben
Jó, hát versben mondom el,
mert versben hallgatom,
mit mond a város alapjáraton,
mitől hajlik délnek a letargiám,
hová temetődik a kép s az egymásután.
Kintről befelé néz, ami egyféleképp figyel,
miközben nem tudok elvegyülni semmivel.
Lehet, hogy nem lesz semmire sem jó,
de még készülhet belőle papírhajó.
Nem biztos, hogy nézem, mi minek feszül,
el sem szoktam kezdeni, mégis felgyűl,
és hegyeket, halmokat állít csak úgy.
Pedig alighogy:
se nem taszít, se húz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-17 02:00:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-17 02:00:45
