Nem esküszöm nem fogadkozom

míg kinn tombol a hőség
én itt benn a szoba hűvösén
ruhátlanul ábrándozom
tér és az idő szegletén
és gondolataimat úgy vetem
ahogy paraszt a termékeny földeket
hogy kihajtson és törekedjen az égre fel
bensőmben béke van
mosolyom is megkerült
nincs viharfelhő s ha néha árnyék is vetül - rám
nem más az csak az ablakkeretre hajló faág
fénybe lógó lombjai

itt vagyok benn
a vastag falak hűvösén
meg-megcsillan a kinti fény
szelíden lobog bennem a jóság
segítek magamon ha bajban vagyok
de a segítő kezet is elfogadom
szép csendben élek
megkomponálom az elkövetkező életképet
látom az új csábításaim
és a magam s a mások megcsalásait
a két véglet közt közlekedem szerelemben
és egyensúlyban
nem esküszöm nem fogadkozom
csak elfogadom a koncot
mit az élet még mindig jóságból elém dobott






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.