eszement

csak sírok és írok
megőrjít az önsajnálat és a grafomániám
amely arra késztet
hogy kőbe véssem
amit érzek
a szerelem mily gyakran fáj……
hasztalan
hallgatnám a csendet
de agyam zakatol
kitt-katt te vagy benne az összes gondolatom
most
képzeletem szárnyán lebegek
eltévelyedek veled siófokra
miután elfoglaljuk a szobát
birtokába vesz bennünket a mámor
kielégülten
leúszod az ezer métert
én meg csak lazán úszkálok beteljesülten melletted
a boldogságban
vacsora után sétálunk a tó partján
nézzük a víz csillámlását
leülünk egy padra
csókolózunk
te énekelsz pár régi nótát
visszaérve a szobánkba
elkezdesz kopácsolni
csak nézlek elnézlek
amíg fontosan tevékenykedsz
éjjel hozzád bújva átölelnélek
de nem érinthetlek
nem tudsz elaludni
így megvárom míg lecsukod
szemed majd óvatosan kezem kezedre helyezem
boldogan ébredek reggel
még egy nap és egy éjszaka
ami csak kettőnké
a szerelmes nő már csak ilyen
képzeleg
a szerelmes nő csak szerető
pontosan tudja hol a helye
de annyira boldog
amikor szárnyra kapja a képzelete
happy end
minek az






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-12 12:28:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-12 23:33:39