Építkezem
Szavakban lerakódó múltamat
súlyos mondatokba teregetem.
Emlékek kérődzve tornyosulnak
véget nem érő kilométereken.
Korholások, vádak gyülekeznek,
de csiszolom a megigazulásom.
Szárnyaim töretlenül fényezem
ezen a porlepte mennyországon.
Patyolatba rejteném a romlást;
elveszett álmom fixa ideája.
Bár az elme makacskodik roncsán –
hiába, ha nincsen lelkemnek társa.
Börtönöm falait bontogatom
e bűn-biztos bedöngölt udvaron.
Új alapokra rakom szabadságom –
épüljön a mennyekig-oltalom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-21 09:25:09
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-21 09:25:09
