Kővel zsebemben



Folyton megbotlok benned,
hiába koptattalak kerekre,
hosszú évek alatt, mint egy követ.
Mélyen a ruhámba rejtelek magam elől,
pedig, ha megtalálnálak,
talán már eldobni sem tudnálak.

Bal oldalamra sántítok miattad,
lehúzod a zsebem. Nehéz terheddel
a sivatagban nagy köröket járok.
Már ismerős minden bucka és oázis.
A karavánok útját elkerülöm, vagy ők
kerülnek engem? a menthetetlent ?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-13 23:46:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-13 23:46:19