A Tenger



La Mer foszlányai fülemben.
Határtalan előszoba.
Fekete buborék a látóhatár.
Rózsa-parázs tengeri kagyló
mélyül árnyalt vörössé.
Dús szirmú korallvirág.
Elkárhozott lelkek zátonya.
Válaszhang. Vacogó fa koronájában
fény.
Misztikus tüzű rózsák
L'ordre de la Rose-Croix Veritas.
Karthago égő romjai.

A zene megbújik, lapul,
majd üstdobok dübörgésén átzuhanó
vihar tombolása.
Fűrészes csipkézett negyedhangok
fel-feltűnő fényfoltjai
szakadoznak szét a zúgó jégesésben.
Fekete lyukban
motozó, helyüket kereső neszek.
A tenger halott vizei úsznak a tömör sötétségben.
Citrom és rózsaárnyalatból
kiütköző ráncokban púder és izzadság.
Újabb jégeső zúdul.
Zörögve rázkódnak
a reflektorok szaggatott fénypászmái
a hullámok reszkető lobogása fölött.
Forró zsályatea után sóvárgok
a vöröslő partoknál.
Nézem a tükörben magam.
Arcomról letörlődött minden érzés.
Halotti maszk.
Végigsimítok a meztelen testen.
Csupasz,
magáról megfeledkezett erő,
ahogy a La Mer
hullámzásához zuhogva, akadozva, meg-megtöredező
ritmusban igazodik









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-03 17:20:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-03 17:20:29