Szuper cella

Azt mondta
a két fiam,
ez egy igazi
fotocellás vihar,

ehhez képest -
megalkudtak
a hozzávetőleges
kicsit esővel,
hajbókoltak, mint
fodrász egy
zsiráfboltban,
s láthatatlan folt
voltak
pecsétes ruhán.

a Világvége
dörög,
villámlik, és
mindörökre
boldogtalan.

Ezt gondolta akkor,
ott az erkélyen,
az én két szép,
csillagszemű fiam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-03 00:07:53
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-03 00:07:53