elfekvő

estére a város áthatóbb, röntgenkék -
a hegygerinc mészkövei tört csigolyák.
szemben a nap bukott, vöröslő csillagként
szívlapáttal hányja örökzöld vigyorát.
betegágy a völgy, a házak mind kórlapok -
köztük a sorba fűzött kandeláberek;
üvegcsét tartó hetek, évek, hónapok,
csöpögő jégcsap, kilógó huzalbelek.
kábultan hörög a tüdőbajos erdő,
benne a harkály egy szem férget sem talál.
ráterül az alkony, mint egy lyukas kendő.
az éjszaka steril. az éj szak a halál.


(tatabánya)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-10 10:15:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-10 10:34:51