Szépséges ambivalencia
Lelke még ,,Tiszta udvar, rendes ház”,
de láp a telke egy csatakos,sötét utcában,
így öleli a benövő szittyó és a sás.
E posványos, savanyú talajban
egyesül szorosan
irtózatával.
Ivadékai becses eszméire törnek,
régi lázálmaiból kitört lidércek ők .
Már mezítelen, immanens szörnyek.
Benső világa lám, mily dermesztő
s a mítoszok bestáriuma
immár bagatell.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-09 13:55:02
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-09 13:55:02
