Nem tudtam…

Nem tudtam meddig még,
Meddig tarthattak lépteim;
S nem tudtam hogyan hat
majd szavad: „-elég!”,
Miféle tenger nyelheti el
féltve őrzött kincseim?!

Nem tudtam, hogy meddig,
Meddig láthatom a hasadó hajnalt;
Szobádban minden este
a jó öreg Hold bontotta szárnyait;
S reggel a Nap volt az,
Mely elsőként megszólalt…

Nem tudtam, hogy miért,
Miért nőtt méregzöld moha e képen;
Kinyúló, göcsörtös karja
sötét erőként, fojtogatva utolért;
Homlokomon villog a billog:
Szívettépő szégyen.

Nem tudtam mi az, ami várt,
S meddig cipelhetem majd e súlyt.
Egy döntés, mely végzetes lehet,
Meghatároz sorsot – életet és halált.
Kikelet voltál, dermesztő fagy lettél,
Mely minden reménylángot elfújt…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.