A vers, mire szárnyát bontja, elég.
Tápláléka: a költő lelke – enni kér.
Forrása: a lenni akarás kényszere.
Cseppkő lehet, vagy vízparti szikla.
Okozhatja gyermekkori trauma,
Vagy bánatos szerelem kérődzése.
Távolodva közeledik kis lépésben.
Zaklathat szögletes éleivel.
Ha célja van, olykor, áradnia kell.
Néha túlcsordul: mint ima vagy a tej.
