Élet-halál mezsgyén

Ahhoz, hogy megtudjam, mikor, mit műveltem,
végig kell gondolni az egész életem,
hogy milyen kockázat volt az, amit mertem,
vagy csak vakszerencse, és nem kevés nekem.

Eddig úgy gondoltam, mellém nem szegődött,
sohasem Fortuna, így nem segíthetett,
kényelemből talán azoknál időzött,
akiknek volt pénzük, módosabb életet

tudtak élni, mint én, és jó helyen voltak
jókor, ahogy nálunk közhelyesen mondják,
nem sokasodtak a körében a holtak,
s nem húzták deresre, hogy jól megbotozzák.

Hej, pedig de sokszor volt nekem szerencsém,
igaz, nem pénzt nyertem, mindössze életet,
botlottam, átestem élet-halál-mezsgyén,
ne is idézze fel azt az emlékezet!

Kétéves koromban már műtöttek engem,
később tízévesen, s felnőtt fejjel sokszor,
a halál tornácán hányszor végig mentem,
kíváncsiságból, vagy mert űzött az ostor.

Estem már le fáról, padlásról, gödörbe
zuhantam az egyik iskolaszünetben,
amikor a vézna testemet gyötörte
nyári diákmunka; nem nyaralni mentem:

pénzt kellett keresni taneszközre, könyvre,
besegíteni a nyomorgó családnak,
hányszor kibuggyant a vézna gyerek könnye,
mikor nekikezdett az esti imának!

Nem kíméltem magam, azon „igyekeztem”
önpusztító módon, felelőtlenséggel,
hogy az életemet mindjobban kikezdjem,
míg nappal dolgoztam, nem aludtam éjjel.

Volt súlyos betegség, tüdőrák, tüdőbaj,
életmentő műtét zöld lepedő alatt,
időnként elkapott felelőtlen daj-daj,
s majdnem leromboltam minden védőfalat.

Valaki, valami még most is vigyáz rám,
talán őrangyal is van valahol velem,
imbolygok egy vékony, égig érő létrán,
teljesen végig kell élni az életem!

23013. november 12.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-05 08:14:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-05 08:14:17