Itthon vagyok

Vágytam nagyvárosi zajokat.
Utcalámpák fényes udvarában
menedékként sokszor reméltem,
majd lesz egy kis hely messze
a nagyvilágban, mi magába zár
mint édes gyermekét anyaöl.

Baráti hang szerencsét ígért,
hívott csábítón, mint utcazenész
s hegedűtokjába loptam néhány
forintot. "Majd jövőre" -, elhittem
számtalanszor, de valahányszor
indultam, csomagom elveszett.

Félig telt kávéházak homályába
vágytam, tanulni valódi alakok
rítusát, foszló dallamok nyomán
felvenni az élet lüktető ritmusát,
de idegen emberek bűvkörében
a pályaudvar lett csak otthonos.

Fejem felett a vijjogó madár is
hazarepült fészkére. Pantomim
mozdulat csupán, a csend üzen
helyettem. Sietős lépteim hátra
hagytam, pár méter utcalámpák
fényében a hely: itthon vagyok.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.