Mielőtt
Most látom csak, ki vagyok,
ágaskodnak a napok
bennem, mint az esti árnyék,
mielőtt semmivé válnék,
mielőtt eltűnhetek,
behegednek a sebek,
gyógyulni talán nem késő,
akkor sem, ha az a végső,
utolsó szerep nekem,
mielőtt majd megszegem
legkomolyabb fogadásom,
elfogyasztom a kalácsom,
mert éheztem eleget,
ennyit talán tehetek,
mielőtt oltják a lámpát,
a semmin senkise lát át,
csak én, mert már nem vagyok
kíváncsi, hogy ki vagyok,
nem gyorsítok, nem fékezem,
csak csordogál az életem.
2014. január 28.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-21 08:14:15
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-21 08:14:15
