Az erdõ hangja
Fatörzsben gyűrű vagyok,
Lábnyom tavaszi vetésben.
Szó könnyű csontok alatt,
Tört levél viharos szélben.
Bennem az erdő hangja él,
egy madár trilláz a búval,
kicsiny testére fény szalad,
játszik virág koszorúval.
Kezem után a lehulló jaj
még illatos nyarat remél,
de minden nyíló jó előtt
ha dermedőn vonyít a tél,
ág roppan havas fák alatt,
mert sétára indul a halál,
s útjában őzszemek sírnak
a trillázó madárka után.
Fatörzsben gyűrű leszek,
Lábnyom tavaszi vetésben.
Por könnyű csontok alatt,
Tört levél viharos szélben...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
