Eső

Szemerkél a szenvedés (nem hagy hazudni),
végigcsorog az értés tartópillérein.
A sok lemosott véleménykülönbség
kis tócsában összeáll.
Lassan lemállik minden nézet is,
menekülésed önreklámjai.
Már látod, hogy nem futja idődből,
az elengedhetetlen utómunkálatok száma,
ugrásszerűen megnő (várakozáson felül),
ha még az axiómák is alámosódnak.
Így nem érdemes.
A láthatóság kategóriája,
visszavonhatatlanul átrendeződik,
pedig minden ugyanaz marad,
és mégis, valahogy hiányos így,
ami érthetetlen.
Egy kibontatlan koncepció
önmaga hibájába omlik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-14 08:08:35
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-14 09:38:45