A Fa
Erdő vagyunk, s benne én a fa.
Mennyi törzs, hányféle korona!
Vonulunk az őszi ég alatt,
Nem sejtve, hogy merre és hova
Visz az út, tisztástól tengerig –
Hulláma csapkod, süvölt a szél.
Lombokból szőtt vitorla kering,
Úszik az erdő, bömböl a szél.
Sötét rengeteg mélyén a fa –
Gyökerem nő egy szikla kövén.
Tombol az erdő zűrzavara –
S állok a zordon éj közepén.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-07 06:29:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-07 06:29:55
