Míg megáll a vonat

Megszokásaim legyőzéséhez
komoly erőfeszítés kellene
nem is egy, és nem is egyszer,
de ugyan, mit érhetnék el vele,

miért szolgálna engem az a hit,
amely eddig idegen volt nekem,
szomorú esetek sokasága
tanította meg, hol van a helyem,

megfogadtam minden jó tanácsot,
ami már egyszer hasznos lehetett,
mégis mindig becsapott maradtam;
amiről hittem; az a szeretet,

az volt a legalkalmasabb arra,
hogy felismerjem saját káromat,
amire esküdni mertem volna,
erre szálljak fel, ez az a vonat,

amely elvisz egészen a célig,
nem kell átszállni, nem tévedhetek,
lehet útközben szunyókálni is,
s álmodni néhány percet veletek,

úgyis felébreszt a megérkezés,
hangosbemondó, káromkodások,
összepakolom a motyóimat,
míg megáll a vonat, addig várok.

2014-03-05






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-05 16:34:27
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-05 16:34:27