Képkeret

Jaj, ha a versed kölcsön adnád,
kölcsönbe kapnám az életed.
Velem maradna egy darabkád:
körül ölelné egy képkeret.

Jaj, nem szeretem én a tavaszt:
újra, és újra csak itt terem...
Engem folyton az őszben maraszt:
mit napfény! Elég a tél nekem.

Szőkére festett földet sörrel
locsolgat az égi csapláros.
Álmot, életet, csontot tördel
a füst-kemény, elkurvult város.

Unom már a depressziócska
hűséges, ragadós szerelmét:
Kirepülök: madárfióka –
nem maradok itt, ha mehetnék.

Meglátod, egyszer ott kötök ki,
hol véletlenül a partra szállsz.
Nevemet többé nem törlöd ki:
emlékeid szívkamrájába zársz.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-05 06:37:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-05 09:49:20