Bennem versek kergetőznek


Mi az a szükség, ami hajt,
ami írásra kényszerít,
szélcsendet okoz, vagy vihart,
idővel meghalni segít?

Mindegyik gondolat előtt
meggyötör, vajon leírjam,
elsikkasztja a pihenőt,
fájdalmat is, hogy kibírjam,

istennél ne panaszoljam
hogy már-már vad, embertelen
minden, amit igazoltan,
valaki által tesz velem,

abba csak pusztulni lehet,
hiába jön új gondolat,
ha mindig vész felé vezet,
áttörve minden tűzfalat,

mint az önpusztító élet,
hajt tovább és ismét tovább,
sürgeti velem a véget,
bizonygatja, hogy ostobább

vagyok annál, hogy megértsem,
a mindennapi készenlét
enyhülhet, ha tettenérten
írom versem jobbik felét.

Hosszabbodnak a nappalok,
fényesednek, mint az elme,
én is egyéletű vagyok,
rám téved isten figyelme,

de azt még most sem tudhatom,
mi kényszerít, hajt előre,
erőmet lassan elhagyom,
nem segít a kutya szőre

rajtam, mint a betegeken,
bennem versek kergetőznek,
csak a türelem van velem,
félelmeim egyre nőnek.

2014. február 11.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-22 08:21:21
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-22 08:21:21