Vadnyomok az erdőben

Évindulásra
I.
Ilyen sorok jutnak most eszembe:
Egybefolyik az idő, s csendköznyi ködökben
Bujkál a Nap. Hajnal van, s ezt a csendet
Nem veri fel otromba petárdazaj, s egyéb
Áhítatölő eszköz. Ez kapcsolódik most
Zömmel életünkhöz: megannyi anyagigény,
S szükséges fedezet, segédletek, minden,
Ami kell neked, hogy elhihesd ártatlan arccal,
S elhitesd másokkal is: rendben megy az életed.
Megy az valóban. Omlik, árad, szalad, szakad,
Remegő, lihegő kocsonyaszint, s koncért hajló
Karmazsin-brigantik közt, kik csőre töltve,
Szétizzadt aggyal élnek a mának. Hadat üzennek
Tegnapnak, holnapnak, masszaszintű kékek,
Technológia-függő zombi-seregek. Ezek terhelik
Lét-teredet: az össztársadalmi húsdarálón
Átengedett vegetatív egyedek. S te itt keresed
A helyedet, ahol minden norma kiszorulóban?
Fogy az idő. Nincs már annyi sem, hogy mesékben
Lélegezz, s elhihesd, hogy mindezt kívülről nézheted.    
  
II.
Tőrös zajok vágnak az éjbe, s felszisszen az erdő.  
S rejtett, vadnyomos ösvényen ballag a vándor,
Mely egy régi kúthoz vezet el. Jót ihat még abból,
Hiába hulltak belé megkövült idődarabok,
Eltékozolt éjszínű nappalok, hószín alkonyok,
Mégis él, s éltet e forrás. Itt megállhatunk, meghálhatunk.
Hallgat e helyt az oldalgó halál is. Nékünk ez a remény,
Hogy nem szédülünk át e szonettnyi lét peremén,
S megmaradhatunk a part irgalmasabbik felén,
Ahol a lenge időnek hódol a fény, s élhetünk
Szelídülő szíveink bizonyossággá vált hitén,  
S nem beszél másról pirkadatkor a keleti szél,
Mint az igazság igéiről, melyekkel a lélek él.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-18 09:38:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-18 09:38:42