Falfeliratok Szodomából

I.
Nekünk mindig kell valami átok,
Indok az aljasulásra, a fertőben
Fetrengő Káin imádatára,
S a jó Ábel lesújtva újra a földre hull.

II.
Mellettünk magánmennyországok,
S még több magánpokol. Itt az idő
Jól telik. Plasztikázott mosolyok
Fedik el feszesre fehérített árnyait.

III.
Ki vészt jósol, balsorsot hord, bolond.
Ráfogják, hogy hazug, rút cselszövő,
Akit a maga gondja nyom. Számára
Nincsen itt hely, jobb, ha eloson.

IV.
Hiába nézed, s ha látnád is, elárvult,
Elárult, ezerszer elrontott hazád, ha
Sírnál is, hogy ne pusztuljanak a fák,
Gyávultan hallgatnád el a kaszasuhogást.

V.
A világot ne nézd. Az győzelemre
Játszik ellened. Lásd be végre: rendje
Neked békét nem terem. Hajózz saját
Vizekre inkább, ahol otthon lehetsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-18 09:29:10
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-18 09:29:10