Ahol pihenni szoktam
A pad, ahol pihenni szoktam,
dél felé mutat,
egyedül és nem elhagyottan
ülök, egy kissé meghatottan,
ez a pillanat
naponta, mint a fájdalom, tart,
majdnem megríkat,
mint akit már sok kígyó megmart,
körbe kerít kertet és udvart,
semmit nem vitat,
egyetért néha önmagával,
békül és szeret,
minden cselekedete rávall,
verseivel naponta házal,
az emlékezet
szorongatja és megkínozza,
semmit nem tagad,
mert a sors minden nap pofozza,
kevés jókedvét elkobozza,
s ha mégis marad
egy halvány mosoly a szemében,
azt ki látja meg?
Ez vagyok én, nincs semmi érdem
szorongva ülök, falfehéren;
ágyán a beteg.
2013. november 6.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-11-06 07:36:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-06 21:20:40