Önaltató
Szemeim, ti szín-porszívók,
megnyugodhattok, teli zsákotokból
jóllaknak majd éhes álmaim.
Nyelvem, te izmos rakodófiú,
elnyúlhatsz molnáraim között,
nincs rakomány reggelig.
Jobb fülem, te suhanc rikkancs,
ne kurjongj hírt, nem érdekel,
és bal fülem, te méla horgász,
emeld ki horgod a hanghullámok közül.
Gerincem, te csontos zászlórúd,
vond le tépett, lobogó agyam,
ne feszítse tovább
gondolatviharok szele.
Májam, te szorgos háziasszony,
ébredj: reggelre rend legyen,
és gyomrom, te éhes kölyöktigris,
ígérem: holnap egeret kapsz,
csak vond vissza mancsodba éles karmaid.
Szívem, te percenként
milliót verő kolibri,
nyugodj már - nem látom szárnyaid.
Karjaim, ti hű szeretők
feküdjetek mellém
és öleljetek,
míg öntudatom, az elbocsátott munkás
hazafelé menet
egy fényes csillag ágára
felakasztja magát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-29 21:42:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-29 21:42:22