ÉHSÉG
A tenyerén májjal töltött sült galamb ült, néha a szájához emelte és beleharapott.
Költői volt az igyekezet, ahogyan terült az asztala. Olyan árván jött,
mint aki megy. Eszébe villant, hogy szereti, ha a cigánymeggy sötét és édes.
A savanyúságnak számos fajtája van. Ezt gondolta.
Széppé sül a sütemény, élesztő nélküli meggyes
pite lesz belőle, megégett aljú, kemény. Reggeli után
nekitámaszkodott a félfának, a magyar himnuszt
mormolta. Néztek rá a gyerekek,
olyan szépen, ahogy csak egy karéj kenyér tudja nézni a drága vajat.
Egy ideje nem csukódott le szeme, felidézte a Jóisten átlátszó
szemhéja alatti mindenséget, de ébren sem álmodott már vele.
Jézust és kék madarat formázott a keze,
s amit teremtett, megették az esték.
A vacsora végét soha nem várta meg.
Fázott éjjelente,
magára húzta a hideg konyhakövet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-29 09:45:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-29 09:53:59
