Kárhozat

Középkori várromok közt bóklászva
Harminc évem hibáit veszem számba.
Exhibicionizmus és romlottság,
Nem idegen tőlem a megszállottság.
Bántottam, ártottam, romboltam mindent,
Képzelt világ rabja voltam eszement.
Elvesztettem kincseimet már régen,
Csillagot sem veszek észre az égen.
Jöjjön hát a kárhozat bűneimért,
Megkövetem szerelmem vágyaimért.
Távozz tőlem te kísértés messzire,
Nem hallgatok többé sziréneidre.
Boldogság, szeretet, tisztaság gyertek,
Bocsássatok fényt lelkembe, szívembe,
Krisztusi kor után jön a változás,
A sötétség helyét ragyogás veszi át.
Szerelmem őszinte és odaadó,
Folyón, tavon, tengeren átáramló.
Legyél hozzám kedvesem ragaszkodó,
Kegyes megbocsátásod boldogító.
Leszállt az este, hazatérek lassan,
Pihenek s álmodozok mámorosan.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-19 16:52:15
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-19 16:52:15