A nő hétszer

I.

Ez a lüktetés,
Forró lángoló érzés.
Gyomrom remegése.
Gyorsuló lélegzet.
Kiszáradt ajak.
Lassan gördülő,
Nehéz sóhaj.
Ez az érzés:
A vágy.
A vágy, mi táncot
Lejt bennem,
Ha a fáradt Hold
Megpihen
Fedetlen kebleden.

II.

Árny szövi meztelen tested,
mint ezerkarú pók a hálóját.
S én...
mint fennakadt rovar;
vergődöm-csábító, hamis
karjaidban.
Te hűtlen szerető!
Hamis kéj!
Gyönyörű testedben hamis
volt a szent vágy!
Csókod-keser méz ajkamon.
Érintésed
hideg hamvú parázs.
S temetetlen vágyaim
hideg testeden nyugszanak
Temetetlen.

III.

Egy test fekszik
A rideg kövön.
Egy hideg test
A rideg kövön.
A test szívében
Tőr.
Tőr pihen
A hideg testben.
Tőr
A kihűlt szívben.
Mely már nem
Szerethet.
Körötte vér,
Megannyi vér.
Megszáradt
Fekete sár.
Hideg kövön,
Fekete vér
Élettelen test.
S szívében
Tőr.
A szívben,
Mely már nem
Szerethet.
Én fekszem ott!
Az én testem az!
Az én vérem!
Én fekszem
A rideg kövön!
Az én szívemben
Pihen a tőr!
Én, én, én...
Az én élettelen testem,
S az én szívemben
Pihen a tőr.
S a tőr szívemben:
A TIÉD!

IV.

Valahol, valamikor
megfakultunk.
Szürkébe öltöztünk.
Hidegen csókoltak
ajkaink.
Míg édesen alszol,
nem láthatod:
De én már úton
vagyok.
Már nem fekszem
tested mellett.
Elmentem, elszöktem.
S míg testedet a Hold
hideg ezüstbe szövi,
én már utamat járom.
Lábnyomaim
a kihunyt parázsban
szürkéllenek.
Végleg eltávolodtunk.
Kihunytunk.
Hideg parázs
ágyunk.
Tudom:
Nem sírsz, majd
ha magához hív
a hajnal.
Véget kellett, hogy
érjen ez a nász.
Mely benned s bennem
elszáradt virág.
Így hát vége,
Véget ért.
Hogy valahol,
valamikor,
valaki másban.
Egy másik ölelésben.
Újjászülessünk.

V.

Ezen az újabb bukott
Éjjelen is táncolsz:
Rothadt szárnyú
Éjjeli pillangó.
Romlott vagy...
Szajha...
Csókod hamis,
Olcsó méreg.
Te romlott húsú árny.
Előadott színjáték.
Kívül forró,
Belül hideg...
Forró ajkad alatt
Hidegen éget a jég.
Vétkezel, minden
Éjjen.
Fakó húsodban
Halott lelked
Földre húz.
Sokszor magadba ölelt
Olcsó szerelem.
Számtalan romlott
Szerető.
Semmibe foszló arcok.
Névtelen testek,
A kéj férgei.
Arcukat,
Nevüket,
Szagukat,
Ízüket
A szél elviszi.
De Te, itt maradsz.
A Te bűnöd örök.
Minden éjjeled
Kárhozat.
Minden gyónásod
Vétek.
Színes vágyaid is
Hamisak.
S mégis!
Kívánlak!
Kellesz!
Szerelmem bűn!
Üres játék!
Még nem is él:
Már halott.
Kívánom tested,
Hamis tüzű ajkad.
Csókolj!
Csókolj halálra!
Lökj a szerelem éji
Korhadt ravatalára!

VI.

Nézd. Érezd!
Parányi vésők dolgoznak
testeden.
Az idő karcol bőrödre
titkos jelet.
Ráncok:
az elmúlás krónikái.
Dér borítja fejed.
Remegő kezeddel markolod
Eliramló homokperceid.
Érzed?
Milyen kegyetlen hideg
a hajnal?

VII.

Tested hideg,
Csontszínű márvány...
Örök mementója,
Az elmúlásnak.
Bőröd sima, hideg tenger.
A Halál formálta meg
Csendes szobrodat,
Sápadt ajkadat...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-10-14 15:37:07
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-14 15:37:07