Apokalpiszis megváltoztatta a profilképét

ismét csak bizakodunk – a jó isten eseményként meghirdette
facebookon a világvégét – hiába; virágzik az üdvözülés-mutyi
a szárnyas trafikosok újfent elégedetlenek se ki se be nem látni
a mennyországba – szent péter résnyire nyitva hagyta a kaput
hogy némi friss levegő azért beszökjön mire fejjel lefele a kereszthez
szegezte pár ellenőr – kalapácsot és karót hordanak ezek az aktatáskában
tudod néhány kibaszott vámpír folyton csak kijátssza a tb rendszert –
recsegnek a keresztek – ameddig ellátsz – szegény erdő – ha egy fa megőrül egész nap
csak suttog a társainak és ott végül minden fa megbolondul
sebaj nincs seb ami ne gyógyulna be ha eleget nyalogatják
(– ugye rendbe jön, doktor? – kockáztatja meg valaki a kérdést a patológián)
volt egy szakállas pali aki meghalt egyszer a kereszten de ha elegen osztják meg a képét
bizonyára feltámad ahogy a daganatos gyerekeknek is folyton összejön így némi pénz a műtétre – ha nem,
hát maradnak a családtagok és a szociális műtét egy kislány felfekszik a családi étkezőasztalra
anyu az anatómia könyvet bújja
szóval mi ismét csak bizakodunk
és résnyire nyitva hagyjuk az ajtót homlokunkon – bekukucskálva műtőszobát látni
a doki izzad akár egy ló próbál görbéket ütni az ekg vonalba
– jobb ha feladja, rég halott az ürge – morog rá a nővér csipegetve az asztal
széléről a szétrepült szervcafatokat
– kapcsozzon rá egy kitöltött cédulát és temesse egy szavazó fülkébe – mert mi szociálisan
temetünk – gödröt ásunk öltöztetünk felboncoljuk szeretteinket
ha nincs műszer hát
a fogunkkal és megírjuk helyette a végrendeletet
a mennyország ondó szagú mozijában végigüljük élete
leleplező filmjét ott majd kiderül ha nem is hasonlított
a profilképére – jó ég ha kell meg is halunk helyette
ahogy krisztus feláldozta magát érettünk

aki előrelátó már életében elkezd rothadni és
egyetlen kattintás csak hogy részt vegyünk
ezen az eseményen – oszd a káoszt – az apokalipszis szponzorai
már a kezüket dörzsölik a filmakadémia előre odaítéli a legjobb speciális effektusokért járó díjat – mielőtt beindul a tűzeső egy
kisfiú a holdon ülve lógatja pecabotját hátha végre horogra akad valami – virágzik majd a
halálmutyi meglátod
se ki se be nem látni a koporsóból a résnyire hagyott fedél mögül
árad ki a dögszag

– doki, maga egy mészáros! – leplezi le a nővér a kötényes fickót alig van ideje a háta mögé dugni a bárdot – szociális műtét ez is – egyedül a
mészárszéket sajnáljuk, hogy nem fáradt még bele vérünket látni?
szinte már
szégyelljük folyatni mikor megvágnak – forognak a láncok kampók visznek a szavazó
fülkébe amit előre látóan kibélelt valaki gumimatracokkal s ott őrjöngve megosztjuk egymás
elmeállapotát

szegény mészárszék szegény szavazófülke (kérjük az elhamvasztottakat kifelé menet helyezzék el az urnában saját hamvaikat!) szegény szociális szegények akik önerőből mindenki más helyett szegények és szegény erdő ahol
a kényszerzubbonyba  bugyolált fák egymásra dőlnek s mikor eljön az utolsó óra a falak lerázzák magukról a villanykapcsolókat – lőn’ örök éjszaka de sebaj a fény amúgy is csak szépséghiba
feltámadunk mi még mások jó cselekedetei miatt – egy kaszkadőr eljátssza születésünket
megint mások megélik legszebb napjainkat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-21 11:52:29
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-21 14:38:17