{Értünk is szökelljetek...}
{Értünk is szökelljetek...}
Értünk is szökelljetek paripák, tüzes lábaitok alatt folyvást folyik, a megáradt patak, mint a zivatar.
Mikor jó tölgypallókon át, vágtában dobog mind az egész csapat afelett.
Porzik a sárgult anyaföld is, míg eső néki puhaságot nem ád.
Villám cikáz ide oda, még ki kell tombolnia magát.
Reccsen az ág, csobban a víz; az égerliget felől szép, csillagos pejlovak nyerítve vetik szügyük az árnak, mikor lovasuk gázlót keresve hajtaná neki őket.
Köveket görget az ár, föld s ég dübörög egyre, nem tudni mit hoz a ma, tudhatni mit a holnap,
de várunk e ama kegyre?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.