unalmas szonett
unalmas unalom telepedett rám
beszövi testem egész felületét
tudatom szorítja az érdektelenség
horizontomon színtelen szivárvány
áldozattá vált a színes kavalkád
mohón felzabálta az éhes fény
nem létezik már csak fekete-fehér
patyolat lapra írott tisztánlátás
sekélyes szavakkal súgom a közönyt
amelyet szép lassan belém plántáltak
akaratomon átlát a káröröm
ott ropja a táncát zabolázatlan
eszeveszetten százezerrel pörög
míg én apátiába untam magam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-07 12:00:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-07 14:24:40
