Cumulus

Az ég innen nézve, mint óriási
utrahangfelvétel. Rólad. Közepén
egy éles körvonalú, sűrű, sötét,
különálló gomolyfelhő. Mindig is
szeretted a felhőket, az alakjuk
szerint különféle neveket adtál
nekik, rendszerint egy-egy állatét. Ez
gyermekkoromban mindig lenyűgözött.
A felhők a fény útjában álló, jól
látható, diszperz rendszerek, amik úgy
keletkeznek, hogy a levegő hőmér-
séklete eléri a harmatpontot
és megindul a kicsapódás. Később
ebből lesz az eső. Ezt is mind akkor
mesélted. Nem olyan sokkal ezután
a kórházban az orvosok kerestek
nevet egy felhőnek, ami benned nőtt.
Cisztának keresztelték. Akkor még nem
tudtam, hogy ez pontosan milyen állat.
Aztán azt mondták, hogy meg fogsz halni, te
pedig azt, hogy úgy látszik elérted a
saját harmatpontod és a lelked el-
kezdett kondenzálódni. Nyár volt, borult
az ég és én kiálltam az udvarra,
megfürödni a friss, meleg esőben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-30 11:51:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-30 11:51:01