marana tha
a fák mint az okos szüzek
fogyhatatlan olajmécsesként
tartják ágaikon a csillagokat
várják hogy eljöjj
a nagy vizek csöndje
visszafojtott beszéd
egyedül neked van füled
meghallani a hullámok
tompa segélykiáltását
ahogy a hajnal feltépi az eget
s a fény lassan mint a méz
végigcsorog a hegyhátak
évezredekre letapadt izmain
egy-egy rög indul el a magasból
esővíz sebzi az utakat
ideje van az érkezésnek
a kő tenyerembe mélyed
már nem érzek fájdalmat
lassan elváltozunk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-05 09:38:22
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-05 09:38:22
