Megint, újra

Pedig még a lift belsejére is emlékszem.
Arra, ahogy a tizediken kicsaptam az ajtaját.
Utána meg arra, hogy falnak dőlve néztelek, a konyhában,
ahogy mosogatsz. Meztelen volt a hasad és gyönyörű.
A múltad rászáradt darabjait sikáltad.
Azt akartam ölelj, megint, csak most
mint akit nagyon kell. Azt, hogy hagyd a fenébe
és gyere. Mások után takarítasz, és közben éhezel.
És mondtad, és én is.
- Most mindent szabad. Ez most olyan.
Szabad is volt. Minden.
- - -
Aztán csak feküdtünk egy kanapén, és dohányoztunk.
Újra. Veled mindig szerettem.
Elfelejtettük, és jó volt, hogy ami ott kint vár, az nincs.
Most nincs. Csak egy sosevolt konyha,
nem létező mosatlanjai.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-03 14:37:28
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-03 14:37:28