A hetvenharmadik nyár


Hetvenkétszer hullt le a levél,
és én még most is éldegélek,
tükörsima már a kapanyél,
mint isten kezében a lélek.

Az én hetvenharmadik nyaram
sápadtnak tűnik, úgy világol,
kellemes, langyos éjszaka van,
ha leesik a fák csúcsáról

este a nap, lehet pihenni,
nyújtózkodni a vén fotelben,
vacsorára pirítóst enni,
kikapcsolni, hogy szem se rebben.

Mellettem Anna elszunyókál,
fáradt, ledől a kanapéra,
ő az, ki sokkal jobb a jónál,
ő az én lelkem tartozéka.

Ilyen a hetvenharmadik nyár,
hálás lehetek, hogy megértem,
nem készülök, nem kell a leltár,
csak ne nyilallna úgy a térdem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-13 07:34:15
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-13 07:34:15