Vers Ervinnek, tavasszal

Ervin tizenkilenc - én lassan húsz leszek.
Ervinben megvan mind, amitől megremeg
az ember gyomra, és száguldhat,
és szállhat a végtelen távolba - el,
Ervin jó velem, Ervin átölel.

Ervin jobb füle két napja sebhelyes,
hirtelen voltam és nem is túl ügyes,
ahogy a hév elragadott minket
és meghagyta emlékem Ervinnek - bár,
nekem még bűntudat, neki már nem fáj.

Ervin magyar, de minden őse germán,
úgy hiszem "wir gehen weiter gemeinsam"
és az öröklött, hűvös objektivitással
elvisel majd Ervin - vagy leállhat mással.

Ervin kissé sápadt, de örül a tavasznak,
én meg örülök a másfél-két arasznak,
mert úgy érzem, tán ennyi - Ervin kuplung-távja;
Ervin piros Opel és én a gazdája.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-28 09:15:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-28 09:15:36