Mikor minden eldől



A háttérzajok elkísérik az embert,
a csend csak az egyik formája a létnek,
szülőket bántani soha, soha nem mert,
akit félelemmel tölt el minden vétek.
A tapasztalaton túli is csak csendben,
közelíthető, és talán érinthető,
félünk a csendtől, és amíg érintetlen,
csodálattal tölt el mindegyik hegytető.
Vágyunk a csendre és félünk is a csendtől,
akit megbántottunk, elkísér halálig,
az a pillanat, amikor minden eldől,
amikor a gyermek szüleihez vágyik.
Transzcendencia csak egy van a világon,
lelkiismeretnek, istennek nevezzük,
lehet vele édes, keserű az álom,
akár születünk, vagy éppen befejezzük
életünket, melyet jó szüleink adtak,
s felneveltek önzetlen, nagy szeretettel,
adósuk vagy, mégis tartozol magadnak
az arcodba csapó, éltető szelekkel.

Mindent eldönteni érvekkel nem lehet;
ha az igazság a te oldalodon van,
becsaphat, akár a születő képzelet,
amely téged akar, mindenkinél jobban.
A leghalálosabb bűnöd a világon
az lesz, hogy tehetnéd, szeretetet nem adsz,
vagy csak kevesebbet, eltűröd, hogy fájjon,
s az életből te is csak kifelé haladsz.
Harcolj önmagaddal, vállald szívesebben,
ha megélheted, a százéves háborút,
akinek, mert lángész, a szeme se rebben,
keresse meg, hová vezet a gyalogút!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-03 06:50:05
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-03 07:07:42