Amilyen vagyok


Lehetnék most is még olyan erős,
de már rég nem vagyok,
gyermek is voltam, idegen, ismerős,
távoli rokonok
eszébe jutottam időnként, igaz,
ha lényegtelenekről beszélgettek,
tegnapról maradt, kedvenc kaját ettek,
és szétfolyt az idő,
elöntötte körülöttük a szobát,
mint kertet a gaz.

És észre vettem, hogy bennem egyre nő,
sokszor magasabbra, mint a hegytető,
rebellis gyermeki dac,
s nem voltam olyan helyzetben soha,
hogy biztos lehessek, nemcsak mostoha,
nem egy-két földkupac
tetején szédültem öntudatossá,
verset kezdtem írni, mint egy idegen,
nem zöldült a kertben semmi sem nekem,
csak akkor lehet enyém, ha ellopom,
de enyém legyen a dolgozatom.

Így nőttem nagyra, és lettem éltesebb,
mint amilyen vagyok,
apám erejét és anyám jóságát
örökölhettem, inkább hallgatok,
ha nem is mindig jó szóra, bölcsre,
a szerelmet hagytam, hogy nálam töltse
ráérősebb idejét,
legyen velem, míg szeretetbe vált át.

Szeretnék én is kedves lenni mindig,
ha fáj is mindenem,
a jóságot nem locsolóból hintik,
az nem fogy ki sosem,
elfogy az erőm és elfogy az élet,
akár másoknak, ezért nem cserélek,
nem vagyok szertelen,
nem veszem észre, mert nem is akarom,
hogy több időt töltök hallgatagon,
amióta csak játszanak velem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-01 04:21:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-01 04:24:55