Möbius-szalagon sétálva

csak egy futurisztikus kép,
talpamban törött ablaküveggel
bandukolok évmilliók óta
valahol az x-aköbakárhányadik
bolygón és keresem a végtelennel
párhuzamos világom, meg talán
egy szál virágot, mert már illatát
felejtettem és a szín is valami
kevert akármi, nevét megtanulni
lesz milliárdnyi évem, s a végem
(mint a möbius-szalag kinn-benn
rejtvénye) lesz majd a kezdetem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-28 18:57:51
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-28 18:57:51