Dolgaimról szólván
Most az a dolgom, hogy verset írjak,
Olvassak, szóljak arról néked, hogy
Harcra készen áll még a reményed,
Hogy az irgalmatlan idő is állva marad
Egy pillanatra, s villámló pengeéllel
Átvághatod a nyakát. Akkor talán
Majd barátkozni próbál vérzőn hörögve
Véled, s elfúló hangon mindent megígér.
Ám te légy résen barátom, ne dőlj be!
Futni ne hagyd! Eljött ez a pillanat is,
Amikor ő is megértheti végre, hogy
A jóságra teremtett, érzékeny lélek,
S a hűségben gyökérző szeretet az úr,
A kényúrnak hitt pillanatok felett.
2013-03-12.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-12 12:47:57
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-12 12:47:57
