Vagyok én

Vagyok én, hetedhét tengeren túl.
És vannak azok ott, a másik parton.
Vagyok elhagyva, elhagyatva.
Ahogy zászlójukat tűzbe tartom.

Vagyok társas lény és individuum.
Örök ellentétben, mégis élő.
Vagyok. Földönkívüli.
Idegen nyelvet beszélő.

Vagyok függvényedben mindörökké:
veled egész és nélküled gyász.
Vagyok elfojtott indulatban
meggyújtatlan durranógáz.

Vagyok őrült, haját kitépő
tehetetlenül hadonászó,
vagyok gyermek, naplementenéző
csillagokért létrára mászó.

Vagyok növény, új levelet hajtó,
karácsonyfa mindörökre zöldben.
Csillagszóró, örök életet ígérő.
Vagyok halott nedves, férges földben.

Vagyok reménytelen és magányos,
ha egyedül találnak a téli esték.
vagyok csengő-bongó, csillogó rím,
(csak azért, hogy Önöknek is tessék).



Vagyok ember, rejtőzködő bánat.
és írok, hátha egyszer rám találnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-10 20:33:02
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-10 22:27:29